Zene, ritmus és hidak volt a nap témája.
Az anyagok nem megszokott tulajdonságaival kezdtük a napot. Nem a tapintása, nem a keménysége-puhasága, hanem a hangja került a központba. Milyen hangja van a fának? Milyen a kőnek? És milyen a papírnak?
Majd Bali János zenész barátom által összeválogatott épületképek kerültek elő, amelyek közül mindhárom csapat 2-2 képet választott. Milyen a ritmusa az épületnek és a képnek? Hol vannak a hangsúlyok, ritmusok? Milyen anyagokkal lehet a hangulatát kifejezni? Elsőre a gyerekeknek szokatlannak tűnnek a kérdések, de egy kis kísérletezéssel és improvizációval arra ébredünk, hogy nemcsak a képekben, de mindenben körülöttünk zene van. Csak észre kell venni és ráhangolódni...
A zenei kísérletünk után második napi témánkhoz értünk - ami egyébként mérnöki alkotásával a ritmushoz igencsak kötődik! A Rákóczi-híd (Lágymányosi-híd) szerkezetét tapasztaltuk meg, először a hídszekrényben, majd visszafelé a szerelőjárdán végigsétálva.
Ebéd után (ami ma is kiváló volt!) a tésztahíd építéssel kellett a táborozóknak megküzdeniük. Elvárásunk, hogy egy fél méteres "szakadékot" íveljen át a hidunk, és állja ki a teherpróbát: a híd közepére helyezett súlyok alatt ne roppanjon össze.
Mind a négy csapat elkészült a híddal, és akkor tudták meg, hogy a terhelés annyi tábla csoki, ahányan a hidat építették. A hidak kiállták a próbát!
Köszönjük a segítséget építész hallgató barátainknak: Szilvinek, Zsófinak, Majának és Balázsnak!
Két kis táborozónk a hídépítés mellett a festegetésben is elmerült.
És persze a csodás uzsonna is megérkezett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése